Jóformán vissza sem érkeztünk Székelyföldről, és az első pályázatok már a postafiókban voltak. Azért voltunk a múlt héten Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredán és Sepsiszentgyörgyön, hogy felmérjük, hogy állnak a diákok a történetekkel. Az első írásokból látszik, ide születtek a szerzők, nem is akárhova. Látszik még az is, hogy a XX-XXI. században is lehet ide születni.

Amikor Székelyudvarhelyen (Tamási Áron Líceum) a magyartanár meglátott, tudta, miért jövünk, és mutatott egy novellát, amit akkor még nem olvashattunk el. Azért nem, mert az ember karácsony előtt sem nézheti meg a karácsonyi ajándékot.
Zetelakán az igazgató úr mondta, hogy az ottani diákok közül kevesen rendelkeznek irodalmi vénával, de pályázat azért lesz. Ők most egyébként úgy készülnek az országos kézilabda bajnokságra, hogy jó esélyük van arra, hogy megnyerjék az országos bajnokságot. Jó lesz azt látni.
Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is alakulnak a dolgaink. Viszont Székelyföld a felsorolt községeknél nagyobb, gyakorlatilag végtelen, és ahová személyesen nem jutottunk el, oda is eljuttatta a felhívásunkat Bunta Levente Polgármester Úr és Böjte Csaba atya.

A díjként hirdetett tábor költségeit megszavazta a Polgári Magyarországért Alapítvány Kuratóriuma. A tábor szervezésében segítséget vállalt a Balatonakali Erdélyi kör, a cserkészek tematikus programokkal készülnek.

Azért is nagy jelentőségű a pályázat sikere, mert meg akarjuk mutatni, hogy összetartozunk, és hogy ezt a fiatalok is tudják.

Mi is ide születtünk, és ez lesz a legújabb történetünk.

A pályázóknak üzenjük, hogy még majdnem két hét hátra van. A még nem pályázóknak pedig: ha eddig nem, mindig történik olyan, amit le kell írni, és be kell küldeni!