Kisgyerekként úgy képzeltük el, hogy valahol Lappföldön él a Mikulás, és amikor már lehullottak a levelek a fákról, összecsomagolja a sok csokoládét, majd december 6-án elrejti oda, ahol szépen kipucolt csizmát talál. Később néztünk amerikai filmeket és nem tudtuk igazán, hogy a Mikulás karácsonykor jön, vagy Mikuláskor. Nekünk mindig Mikuláskor jött.



Aztán nagykorúak lettünk, és láttunk olyan vidéket, ahol a levelek nem hullanak le soha. Mivel mi sem voltunk biztosak a Mikulás dolgaiban, kitaláltuk, hogy ha nem hullanak le a levelek ősszel, akkor mindegy a többi is: a Mikulás csomagolhat Magyarországon. Kettő évvel ezelőtt pedig ez a Mikulás úgy jött haza Székelyföldről, hogy elbocsátotta a Krampuszát.



A csomagolás úgy zajlott, hogy november elején-közepén meghirdettük templomokban, iskolákban, óvodákban, és ahol tudtuk: boltokban a vásárlók felhívásával. November közepén egymásra néztünk: kevés lesz. 2007-ben 270 csomag gyűlt össze, 2008-ban 500. November harmadik hetében elértük a 300-at. Nem baj, ha nincs más, megvesszük a zsebpénzünkből. Amikor a gyűjtés a boltokban zajlott, minden szombaton reggel Dia körbetelefonált, és mivel senki nem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy mi lesz, ha lemaradunk a tavalyi Mikulásunktól: gyűjtöttünk. December elsejére mikuláscsomagok száma 700 fölé emelkedett, és megérkezett az első gépkocsi Székelyföldre. A második autó egy nappal később, a harmadik és a negyedik még egy nappal később futott be. Mindegyik csoportunk úgy, hogy meglepte a már ott levőket, olyan helyekről hoztak ajándékot, amelyekre itthon még nem is számítottunk.



December 3-án Szovátán látogattuk meg a Szent József Gyermekotthont. Tavaly nyáron kérték, hogy, ha úgy van rá lehetőség, tisztítószert is hozzon a Mikulás. Úgy nem volt, de Kalmár Tomi vett 170 liternyit a 100 csomag mellé, amit ott osztottunk ki. Kaptunk ebédet, énekeltek nekünk, és verset mondtak a Mikulásnak, aztán két szovátai óvodába kerültünk. Miután meggyőződtünk arról, hogy itt is jó gyerekek vannak, ajándékot cseréltünk. Ezután

volt még idő, egy kicsit beszélgetni.

Kampós Balázstól itt megkérdezte egy öt év körüli kisfiú: tőletek is elvették az Országotokat?



December 4-e volt, több csapatban dolgozunk. Adriánék jártak az ivói iskolában, Csíkszeredán, a kórházban, Matyiék Székelyudvarhelyen szintén a kórházban, mi pedig Gyergyószentmiklóson. Gyergyóban először a gyermekotthont látogattuk meg. Tavalyról ismertük az ottaniakat, de a jelenlegi csapat csak a többiek elbeszélésből. Tavaly óta egészen eddig nehéz volt elképzelni, hogyan lehet, hogy egy 6-8 éves gyermek, ha kap egy mikuláscsomagot, miért "a piros, s a fehér s a zöld szalaggal" foglalkozik először. Karkötő lett belőle. A kórház gyermekosztályán is jártunk, és a szülészeten is. Kismamák, kisgyerekek, az ügyeletes doktornő és ápolók kaptak, a kismamák azzal, hogy csak így tovább.



December 5-én szombaton, Gyimesben az Árpádházi Szent Erzsébet Iskolában hagytunk nyomot meglepetéseinkkel. Szombaton késő este pedig Ivó faluban tettük a porták elé őket. December 5-én volt öt éve, hogy elbántak a határon túli magyarokkal. Lassan december 5-nek is kitelik az ideje. December 6-nak nem fog.



December 6-ra minden a helyére került, csak nekünk kellett hazajönni. Elfogytak az ajándékok, sokszáz ember nevében kézbesítettünk.